Dohányzás

A káros szenvedélyesség ára

Ez a tüdőszolgálati eszköz már minden európai uniós tagállamban egy kisebb vagyonba kerül.
A család költségvetése szempontjából mindenképpen számolni kell vele, pláne, ha több fogyasztó is van egyszerre egy helyen.

Beszéljünk egy kicsit az üzleti oldalról.

Pontosabban a fogyasztó pénztárcájáról (mely mások számára oly ellenállhatatlan…).
Ez ugye a hétköznapi fogyasztót nem érinti.
Miért is érintené?
Azt a néhány elhanyagolható tényt leszámítva, hogy ki kell fizetnie mindenkit, aki előtte van.
Termelőt, szállítót, és forgalmazót.
Meg ugye a jövedéki adót.
…
Erősen érzelmi-testi jellegű kötődés révén jól meglovagolható mindenki által.
És meg is lovagolja mindenki, amennyire csak lehetséges.
Ez az ipar ugyanis sok milliárdos tétel, és igyekszik mindenki lefölözni a hasznot.
Mások meg ellenkezőleg, igyekeznek azt elérni, hogy tiltottnak minősítsék a lehető legtöbb nyilvános helyen.
Sőt, vannak lobbisták, akik ugyanabba a kategóriába soroltatnák, mint a drogokat.
Ebben az ellentmondásoktól egyáltalán nem mentes piaci szegmensben vannak megválaszolt és megválaszolatlan kérdések szép számmal.

Már jó régen bizonyították (főleg a közönséges házi légy jobb hátsó lábizmát is vizsgáló angol tudósok), hogy a cigarettafüstben lengedező tébolyító gázcsomag több száz (több ezer, több tízezer stb…) életfunkciókra maradandóan és erőteljesen negatív hatást kifejtő anyagot tartalmaz.

Forrás:Pixabay

Elmondom érthetően: megdöglünk tőle, de bizony.
Hogy mennyire így van ez, egyértelműen látszik abból, hogy a Földön eddig mindegyik dohányos meghalt.
Senki nem élte túl.
Bizony!
Most persze megint azt mondják mások, hogy viccelődök (ráadásul ízléstelen módon) egy szomorú és súlyos témán, de sajnos – mondjuk azt: kínomban- nem tehetek mást.
Ennek oka az, hogy már nem hiszek senkinek sem.

Etika

Illetve szeretnék hinni, de mégis valahogy az egész történet etikai része (egészség kontra profit) meglehetősen kitartóan oldalazó jellegű.
Akár tetszik, akár nem.
Mert ugye itt egy szenvedélyről van szó.
Arról?
Na továbbmegyek.
A kór.
Ez ugye egy szenvedélybetegség?
Olyan mint a drog, az alkoholizmus, a kleptománia, és még hosszan sorolhatnám a ….mániákat).
Én úgy gondolom, hogy ha valaki beteg, akkor azt meg kell gyógyítani.
Ergo olyan feltételeket kell biztosítani számára, melyek révén meggyógyul.
Namármost a feltételek adottak, csak éppen valahogy mindenki elfelejti azt a tényt, hogy a szenvedélybetegség akaratkorlátozó.
A beteg akkor is beteg akar lenni, ha mondják neki, hogy ne legyen az.
Sőt akkor is, ha tudja.
A betegségek valamilyen fizikai, vagy idegi elváltozás következményei, amit valami előidéz.
A levágott ujjat a fűrészgép, a náthát a vírus, a szuvas fogat a cukor, a hajhullást a rádióban hallott hírek stb. Ha ezeket kiiktatjuk, akkor –elviekben- nem leszünk betegek.
Hogyan iktatjuk ki?
Természetesen megelőzéssel.

A megelőzés

Forrás:Pixabay

Na jó, ez a kép butaság.
Vegyük komolyan magunkat.
Tehát.
Szüleink kisebb-nagyobb hatékonysággal közlik, hogy a kés éles, ami sérülést okozhat. Nem mindig hiszünk nekik, ezért aztán próba szerencse…
Ugyancsak ők szólnak a hideg fagyi miatt, a nyári kánikulában.
Persze nem lehet neki ellenállni, (suttyomban ők sem bírtak…) aztán persze jön a mandulagyulladás.
Igen tudom, hogy a mandulagyulladást nem a fagyi okozza, de most nem mennék bele a részletekbe.
Mert nem ez a lényeg.
A megelőzés a lényeg.
Arról kellene szólnia dolognak, hogy megpróbáljuk kiiktatni, megelőzni azokat a tényezőket, melyek betegségeket okoznak.
Szüleink vigyáztak ránk (ezért bírom leírni e sorokat).
Az állam is vigyáz ránk, azért van például a társadalombiztosítás.
Ami ugye igen sokba kerül, nem is nagyon tudjuk fenntartani.
Nem baj, mondja az Állam.
Ha nem tudjuk a fenntartani, akkor szerzünk pénzt máshonnan.

A forrás

Forrás:Pixabay

Honnan?
Eladjuk például jó pénzért a dohánytermékeket azoknak, akiknek erre szükségük van.
Mielőtt valaki nekem ugrik: tudom, hogy az állami bevételek (zöme) nem innen származik.
Nem kis összegért, és ebből jól profitál (ismét) a gyártó (ugye nem gondoljuk, hogy 70 forintba kerül egy szál cigaretta előállítása…?), a forgalmazó, és persze az állam.
Az az Állam, aki nem győzi bizonygatni, hogy vigyáz ránk.
Jaj, majdnem kifelejtettem egy lényeges tételt: a gyógyszergyárakat. Mert azon a néhány harmatgyenge próbálkozáson kívül (pl tapasz és társai…) nem nagyon megy a küzdelem a mindent eldöntő: ’leteszem a cigit” szlogen elérése érdekében.
Félreértés ne essék: ez nem nemzeti specifikum, nem Magyar szokás. A legtöbb országban a dohány és az alkohol nemzeti monopólium, az állam nem engedi a ki a kezéből ezeket.
Naná.
Rohadt nagy rajta a haszon.

Hiába vannak itt limitált beszerzési források (pl 18 év alatti korlát, meg a spéciboltok), bármely arra éhes korosztály hozzáfér a saját adagjához, egy percig se áltassuk magunkat, hogy nem így van.
Ott vannak a csodás horrorfotók is, melyek egyre díszesebbé és élőbbé (bocsánat halottá) igyekeznek tenni a kedvünket.
De sebaj, ez sem számít, tehetnek bármekkora fotót, lehet az ejtőernyő méretű is, a dohányos nem is látja, nem is akarja látni.
Ott vannak továbbá a gyártók.

Pletyka…ááá, dehogy

Egy időben szájról szájra járt az a pletyka, mely szerint a dohánygyártók rászokást gyorsító, függőséget erősítő vegyületeket kevernek a dohányba.
Én most megmondom kerek-perec, hogy nem hiszem el.
Azért nem hiszem, mert ezek mindig korrekt cégek, jól ellenőrzöttek, nálunk állami kézben vannak. Egyszerűen kizártnak tartom azt, hogy bármilyen érdekük fűződne ahhoz, hogy többet kelljen gyártaniuk.
Ugyan kérem!
Biztosa nincs így.
Tökéletes biztonsággal kizárható annak gyanúja, hogy ezek a cégek a profit érdekében át akarnának verni bennünket.
Nem hiszem el ugyanis, hogy egy profitorientált cég, amely véletlenül káros és egészségre veszélyes, emberi fogyasztásra szánt, erre egyébként alkalmatlan terméket gyárt a profitot tartaná szem előtt.
Ezek a cégek biztosan veszteségesek, és nem céljuk a nagyobb haszon elérése.
Hiszen minden cég így működik a világban.
Vagy tévedek?

További etikai kérdések

Érdekesnek tartom annak az elvnek az etikai értelmezését is.
Csak két példát említek.
1. A hatóságok nagy lendülettel betiltották a formaldehid alapú ragasztók használatát a bútorok alapanyagában.
Mert erősen rákkeltő hatású.
Jelentem tisztelettel, a formaldehid intenzíven jelen van a dohányfüstben is.

2. Ugyanígy igyekeznek eljárni a szerves hígító alapú festékek esetében is. Itt nehezebb a feladat, mert óriási a termékpaletta, a hígítók jellemzően keverék vegyületek, az adott folyamatra tipizálva. Nehéz a szűrés.
A hígítók és oldószerek (nem ugyanaz a kettő!) esetében gyakran van jelen olyan anyag mint például a toluol, ami egyébként önmagában is kiváló oldószer.
Csakhogy erősen mérgező.

Jaj, vajon van-e a cigarettában?

Bizony bizony.
Ki gondolta volna?
A cigarettafüstben is van minden, ami kell nekünk.
Nem zavar ez senkit sem.
Elég az, ha nagyon drága.

Elismerem, hogy a cigarettafüst alkalmatlan forgácslap egyben tartására.
Azt is elismerem, hogy hiába fújom a füstöt a beszáradt festékes bödönbe, sehogy sem akar megpuhulni a bebőrösödött festék.
Viszont arra jó, hogy letüdőzzem és megnyugtasson akkor, amikor szétesett a konyhabútor, vagy nem tudom egyenletesen bekenni a tévéképernyőt, ha rossz a műsor.

Demagógia csúcsa vagyok.
Elismerem.
Dohányzunk, vagy sem bizonyos tekintetben egyre megy.
Vagy a dohányipar használja ki a gyengeségünket.
Vagy a sportszergyártók, akik szerint jobban tudok futni az erdőben (dohányzás helyett) ha márkás fejpánt van rajtam.

És végül, de nem utolsó sorban ott vannak az alternatív dohányosok.
Az egészséges füstöt fújók.

Az első a pipás réteg.
Nincs papír, nincs probléma. Ha-ha.

Forrás:Pixabay

Látta már valaki szétszedve a pipa filterét egy pipamennyiség után?

A második réteg a vízipipa.
A hódolók szerint a folyadék csodásan megszűri a füstöt, a szopókán már tényleg csak ízletes hegyi levegő bugyborékol át.

Forrás:Pixabay

És ott vannak azok a csodás kis tabletták, amik ott parázslanak a vízfelszín alatt.
Fogalmunk nincs ugyan, hogy ki a gyártó, és melyik indiai kisiparos gyúrta korong alakúra matraca alatt ismeretlen anyagból, ismeretlen ragasztóval a teafa levelét.

De az igazi kedvencem az elektromos cigi.

Forrás:Pixabay

Szinte bűvöletbe esve nézem, ahogy a piros gomb megnyomása után csodás dús füst tör elő az egyén szájából, és úgy távozik a torkából mintha egy csodás illatos egyfejű sárkány lenne, mint akiben tűz helyett egy finn szauna működik.
(szigorúan 5 méter távolságból figyelem, a buszmegálló lövésbiztos fedezékéből)
Látta már valaki a pontos gyártási helyét annak a kínai folyadéknak, amit a szerkezetbe kell tölteni.
Megvizsgálta már valaki az összetételt.
Emitt a feltételezés (egy a sok közül).
De léteznek komolyabb, tudományos cikkek is.

Konklúzió?

Természetesen nincsen.
A szenvedélybetegségek egyik ismérve az, hogy a betegség felismerése, tudatosodása a betegben a legkevésbé sem elegendő ahhoz, hogy abbahagyja az azt előidéző okot.
Pedig csak rajta múlik.
Nem nagyon hiszem, hogy valaki azért dohányos, mert a rendőr az utcán addig verte gumibottal, amíg rá nem gyújtott.

Nem mondom meg mi a jó.
Dohányozni, vagy sem.
Az egészséges életmód definíciója sokat változott pár száz év alatt.
Kevesen tudják, de volt idő, amikor bizonyos betegségek tüneteinek enyhítésére cigarettát írtak fel az orvosok.
De ha már teszünk valamit –saját egészségünk mellett, vagy ellenében- akkor jó lenne azt tudatosan tenni.
És azt is szem előtt tartani, hogy a tudatosság nem jelenti azt, hogy nem vagyunk kisebb-nagyobb manipuláció alanyai.
Lehet, hogy erős amit leírok, de feltételezem, hogy a dohányzásra épülő ipar olyan erős szövetség, mely bizonyos tekintetben a hadiiparral vetekszik. Ahogy szükség van háborúkra a fegyverek miatt, ugyanúgy szükség van dohányzásra is.
Ez is egyfajta harc.
Amit abban a pillanatban elvesztettünk, amikor az először bementünk a trafikba.

… Kérdés

A kérdésem ismét parasztosan egyszerű.
Káros-e a dohányzás?
Ha káros, akkor miért húzhat legálisan belőle óriási hasznot mindenki, akinek a kezén átmegy?
Sok tekintetben erősen álszent módon bizonygatják nekünk negatív hatásait.
A dohányterméket csak vagyonért, válogatott helyen, csak bizonyos életkor fölött vásárolhatom meg.
Azt nem nagyon fogom elhinni, hogy azért drága, mert akkor kevesebben dohányoznak. Nyilván ennek van visszatartó ereje, ugyanakkor azt látom, hogy mindenki megszerzi a napi „betevőt” valamilyen módon, akkor is, ha semmilyen rendszeres jövedelme sincs.
Bármi áron.
Ez itt a lényeg.

Talán olyan drágán kellene adni, mint egy tévét, vagy autót. Esetleg köthetnék olyan teljesítményhez, mint kétezer méter lefutása adott idő alatt.
Vagy lehetne termék-kapcsoltan is forgalmazni (azt úgyis kedveljük).
Például minden doboz mellé kötelezően vásárolni kellene valami valóban fontosat, olyat, ami nagyot lendít a nemzetgazdaságon.
Lehetne például magyar tengerészeti mentőmellény, japán kimonófestő sablon, vagy kenguru erszény-fertőtlenítő vegyszer.
Akkor talán nem dohányoznánk.

Nyilván abban az esetben a dohányzás ugyanolyan státusszimbólum lenne, mint a drága kocsik.

Addig viszont érthetetlen módon különös elégedettséggel, szinte megvető elszántsággal tartunk nap-mint-nap a sarki boltba.

Forrás:Pixabay

És minden fizetéskor enyhe lenéző mosollyal vesszük tudomásul, hogy komolyan meg kell küzdenünk saját egészségünk szándékos rombolásáért.
Mások nagy örömére.